Történet

A 118. számú Ipari Szakmunkásképző története 1971-1996

Az 1971. év fordulópont a szerencsi szakképzés történetében, hiszen ekkortól datálódik egy önálló, saját épülettel rendelkező oktatási intézmény működése.

Az augusztus 31-én délelőtt átadott iskolaépület hat tanteremből állt, 3,5 millió forint költséggel épült. Az avatóünnepségen Létási István, az akkori Munkaügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának helyettes vezetője mondott ünnepi beszédet, más helyi és megyei funkcionáriusok mellett. Az új intézmény igazgatója Bánhegyi Gyula maradt.

A legfontosabb igazgatóhelyettesi állás megszervezése, emellett 1-2 főhivatású tanár felvétele. Emellett a gyakorlati oktatás színvonalának emelése 1-2 szakoktató beállításával, 2-3 csoport gyakorlati oktatásának tervezése, a szakmai színvonal növelését a pedagógusok továbbképzésével kívánták megoldani 5 évre beütemezve. Az intézmény bővítéseként, főleg tornaterem és sportpálya kialakítása szerepelt fő célként.

Az iskola vállalta felnőtt dolgozók továbbképzését is. Az iskola szerepe megnő, a környék tanulóinak jó részét vonzotta az új intézmény. Az 1972-73-as tanév adatai ezt bizonyítják: 172 tanuló végzett, 48 településről érkeztek, és 10 féle szakmát tanulhattak. Megfigyelhető a korábbi időszakhoz képest, hogy a merítési körzet megnő, az iskola tanulóinak 92 százaléka bejáró! Helybeli mindössze 14 tanuló. Legtöbben a közvetlen vonzáskörzetből érkeztek (20 településről 118 fő, ez a tanulók68 százaléka). A tanulható szakmák arányát vizsgálva további specializáció figyelhető meg.

Legnagyobb népszerűségnek a lakatos és fodrász szakma örvend, 24–24 százaléka választotta a tanulóknak, népszerű az autószerelő szakma, 16,2 százalék tanulta ezt. Ennyi a kőműves szakmacsoport tagjainak az aránya is. A korábbiakhoz képest felfutóban van a kádár szakma: 12 fő végzett, ez közel 7 százaléka a tanulóknak. A korabeli elképzelésnek megfelelően a szocialista nagyipar utánpótlásaként, erősen dominálnak a fémipari szakmák 41 százaléka korábbi időmetszetekhez képest ez további emelkedést jelent, de tartalmában korszerűsödtek, hiszen a kovács szakma szinte eltűnik (mindössze 1 tanuló tanulja ). Helyette a gyáriparban alkalmazott szakmák tanítása kerül első helyre mint például a géplakatos, illetve a szintén fontos szerepet játszó autószerelő szakma.

Az iskola profilja átalakulóban van. A szakcsoportok számának csökkenése a fokozott specializációra utal, a meghatározó fémipari szakmák mellett nagyon vonzóvá teszi az iskolát a környékbeli tanulók számára a fodrász és autószerelő szakma, ami rendkívül népszerű és mind a mai napig meghatározó az iskola karakterét tekintve.

A Bánhelyi Gyula igazgatósága alatt működő intézmény profilja 1978-ig, a vezető távozásáig keveset változik. Igyekeznek megfelelni az akkori elvárásoknak. Maga az oktatás kéthetes ciklusokban zajlott, 17 fő főállású dolgozója volt az iskolának 1973-ban, emellett 7 fő óraadó tanár dolgozott. Az iskola szervezeti keretét a munkaközösségek alkották, ezek szűkebb csapatok egy-egy területet öleltek át, például létezett közismereti, osztályfőnöki, szakmai munkaközösség. Ezek rendszeresen üléseztek, sőt külön munkaterveik voltak és meghatározott feladatokat végeztek.

A 70-es években nemcsak az oktatás játszott főszerepet az iskola életében. A korszak uralkodó ideológiája rányomta bélyegét az intézmény arculatára. A központi utasításoknak megfelelően meghatározták a tanulók világnézetének kialakítását, a fő cél „az ifjúság szocialista emberré nevelése” volt. Ennek érdekében 3 éves képzési ciklusra lebontva a Munkaügyi Minisztérium irányelvei alapján a pedagógusok segítségével befolyásolták a tanulók értelmi és érzelmi életét. Ekkor az osztályfőnöki órák feladata kiemelt volt, hiszen nemcsak osztálykeretet adtak, hanem a KISZ szervezet alapsejtjei is voltak. A mozgalmi feladatokat is az osztályfőnököknek kellett koordinálni. Szintén az ideológiai formálást szabályozta a havi egy alkalommal a tanítás után az időszerű politikai kérdésekről való tájékoztatás, sajtóbeszámoló. Az ideológiai nevelés mellett fontos szerepet játszott a honvédelemre való felkészítés, erről is külön munkatervet kellett készíteni, felkészülni a Honvédelmi Napokra.

Az egyes tantárgyak megoszlása is érdekes. Az iskola összóraszámát tekintve legtöbb órát, 69-et a szakrajz adja, majd a szakmai ismeretek, harmadik a matematika(36 óra). A nevelők száma is ennek megfelelően a szakmai oktatásban a legnagyobb, 19-en oktatnak itt (6-an elméletet, 13 fő gyakorlatot), a többi nevelő a közismereti tárgyakat oktatja 8 fő szám szerint. Ezek 1976-os adatok, de az arány nagyjából jellemző volt az egész időszakra 1971-től 1978-ig.

Megállapítható, hogy a hetvenes évek végéig nem változott jelentősen az iskola képe, az éves beszámolók és munkatervek szinte teljesen egyforma képet mutatnak, az iskola a központi utasításoknak megfelelően dolgozik.

A legfontosabb irányelvek az oktatás mellett a nevelés kérdése. A cél: „szilárd erkölcsi alapokon nyugvó, a hazafiság és proletárnemzetköziség szellemében érlelődött új típusú szakmunkások nevelése”. Betartani a „Tanulj, dolgozz, politizálj” KISZ- jelmondatot, a nem marxista eszmékkel szemben felvilágosító, meggyőző tevékenységet kell kifejteni.

A korszerű iskola 1978-1990

Az 1970-es évek végétől, pontosan 1978-tól változás áll be az iskola életében: új igazgató kerül az intézmény élére Urbán Tibor személyében, aki 1996-ig tölti be funkcióját. Az iskola továbbra is az általános irányelveknek megfelelően az 1972. évi oktatáspolitikai határozatának, illetve az MSZMP XI. kongresszusának döntései alapján működött a 80-as évek közepéig. A dokumentáció pontosabbá válik, ez főleg a beszámolóknak köszönhető, ezekből sok fontos megállapítás vonható le.

Megállapítható, hogy a 80-as évek közepétől jelentősen megugrott az iskolába járók száma, ez a szám 1990-ig folyamatosan nő és 600 fölé emelkedik. A személyi feltételek is változnak. A nevelők száma is nő. 1979/80-ban az elméleti oktatást 16 fő állományba tartozó és 3 óraadó tanár végzi, a gyakorlati oktatást 11 szakoktató és egy gyakorlati oktatásvezető irányítja. Ez a létszám az 1985/86-os tanévre a technikai személyzettel 39 főre emelkedik, majd 1990-re 42 főre, 20 fő tanár, 12 fő szakoktató,

10 fő gazdasági adminisztratív és technikai dolgozó. A pedagógusok szakmai továbbképzéseken vettek részt, illetve továbbtanultak egyetemen, főiskolán.

A tárgyi feltételek szempontjából már más a helyzet. Az iskola lassan kinőtte az épületet, hiába a délelőtt-délutáni műszak, a tanulói létszám növekedésével új tantermekre lenne szükség.

Először az 1979/80-as tanév az, ahol jelentősebb változás történik: az igazgatói és a titkársági szoba mellett a gazdasági irodát is kibővítik.

Egy „szükségtornaterem” és egy építőipari tanműhely építéséhez kezdenek hozzá, 1982-re elkészül egy 100 adagos melegítő konyhaüzemű étkezde, és felépül a már említett „tornaterem”.

1983 jelentős év, hiszen november 4-re elkészül az épület új szárnyrésze, amelyben 5 tanterem és könyvtárszoba, kiszolgáló helyiségek vannak. Új tanári és könyvtárszoba, gazdasági iroda készült.

Ez lehetőséget adott arra, hogy 1971 óta először csak egy műszakos – azaz délelőtti - oktatás folyjon. A bővítéssel együtt a központi fűtés bevezetése is megtörtént.

Aztán több új beruházás történt. A régi szárny új tetőszerkezetet kapott. Elkészült a sportpályán az öltöző, a kazánház. Az épület folyamatos felújítása mellett az oktatásban használatos eszközöket is folyamatosan bővítették.

1981-ben 350 ezer forint értékben az akkori Megyei Tanácstól mérőműszereket kapott az iskola, az 1985/86-os tanévben két video felszerelést vásárolt az iskola, amelynek fontos szerepet szántak az oktatásban. Ekkor kapja az iskola az első számítógépet, fénymásolót is , tehát az eszközpark fokozatosan modernizálódik.

Ha az oktató-nevelő munkát vizsgáljuk, az időszak komoly előrelépést mutat. Ez főleg az 1980-as években figyelhető meg. Kiemelt hangsúlyt kapnak az órán kívüli elfoglaltságok, a szabadidős tevékenységek összehangolása. Nagyon változatos volt a tevékenységi körük: ez a szakkörök, a könyvtár, a sportkör működésében mutatkozik meg.

Az oktatás területén a gyakorlati oktatás helyzete változik legszembetűnőbben a korábbi időszakhoz képest. Az oktatás az alábbi megoszlásban történik: állami vállalatoknál, tanácsi vállalatoknál, ipari szövetkezetnél, mezőgazdasági termelőszövetkezetnél, magán kisiparban. Csoportos, illetve szórvány oktatásra bomlott. A csoportos oktatás főleg az intézeti szakoktatók végzik, a tanulók nagyobb fele azonban a szórvány oktatásban vett részt.

A csoportos oktatásban résztvevők a tanműhelyekben sajátították el a szakmai ismereteket. A gyakorlati helyek közül a DIGÉP szerencsi gyáregysége és a Cukorgyár játszott fontos szerepet.

Összefoglalva a személyi, tárgyi feltételek alapján az oktató-nevelő munka illetve a gyakorlati oktatás területén kialakult viszonyokat megállapítható, hogy az iskola jelentős modernizációja ment végbe.

Az iskola szakképzési profiljának fő vonulatát a fém- és gépipari szakmák adják. Szinte teljesen megegyező a korábbi időmetszet arányával 41,9 százalék. Az építőipari szakmák közül csak a kőműves marad, de folyamatosan csökkenő létszámmal mindössze 5 százalékot adva lassan másodlagossá válik. Hasonló a faipari szakmák területén a visszaesés. A korábban meghatározó szerepet játszó asztalos, illetve kádár szakma aránya 10 százalékra esik vissza áldozatul esve az iskola arculatváltásának. A bekövetkező profilváltás során a női ruha-készítő, illetve a fodrász szakma további előretörése figyelhető meg. A két szakma százalékos aránya közelíti a fém- és gépipari szakmák arányát a maga 39,5 százalékával, és ez az arány  növekszik az édesipari termékgyártó szakma bevezetésével az 1989/90 tanévben. Ez magával hozza azt is, hogy az iskola tanulóinak jelentős része lány lesz, egészen pontosan 583 tanulóból 200, azaz egyharmada az itt tanulóknak.

Tehát a 80-as évek végére lezajló arculatmódosulás keretében az iskola vegyes profilú szakképző intézet lesz, ahol az ipari jellegű szakmák mellett meghatározó szerepet kezd játszani a szolgáltató szektor ,illetve a ruházati ágazat.

A rendszerváltás éveire az iskola élete nagyot változott az 1971-es induláshoz képest. Egy nagy létszámú, a kisrégió szakképzését ellátó, viszonylag korszerű képzést adó intézet képe bontakozik ki. Azonban az új gazdasági-politikai rendszer új kihívások elé állítja az iskolát az 1990-es években, és ez komoly erőpróbát jelent.

Az iskolát érő legfontosabb kihívás: az alkalmazkodás, az új feltételekhez, a kiforratlan gazdasági, társadalmi és mellette oktatási viszonyok közepette. Hiába változott nagyot az iskola arculata, a 80-as években nyilvánvaló volt, hogy váltani kell.

Ennek legfontosabb oka, hogy az iskola fő profilját adó ipari jellegű szakmák elvesztik vonzerejüket, hiszen a régióban sorra zárnak be a veszteséges üzemek. Új jelenség a tömeges munkanélküliség, amely főleg az iparban dolgozókat sújtja. Emellett megjelenik az ifjúsági munkanélküliség is: a szakképzett fiatalok nagy része munkanélkülivé vált. A szakképző iskolák képzési profiljának bővítését, illetve átalakítását ezek a gazdasági és társadalmi változások indokolttá teszik. Ezek a változások kényszerű lépésekre késztették az iskolát.

Az iskola a 90-es években

Nagyon fontos fordulópont az intézmény életében, hogy 1991-től önkormányzati kézbe kerül az iskola, a város lesz a fenntartó. Ez nagy érvágás, főleg gazdasági szempontból a szakképzés és az iskola számára, hiszen a nehéz gazdasági körülmények, a szűk költségvetés nem teszi lehetővé csak a mindennapos működést, fejlesztésről nagyobb beruházásról nem nagyon lehetett álmodozni. Az iskola működését különböző pályázatok útján nyert pénzekkel és a szakképzési hozzájárulásokkal most sikerült kiegyensúlyozottá tenni.

A 90-es évek első évei még viszonylag zökkenőmentesen teltek, az iskola tanulóinak létszáma tovább nő 1990-ben 657 fő, 1991-ben 705, fő nagyon magas létszám. Ez magával hozta a tantestület létszámának növekedését is, 3 nevelővel és egy adminisztratív dolgozóval.

Az első negatív jelenségek a gyakorlati oktatás területén jelentkeztek a vállalati tanműhelyek az átszervezések, a megszűnések miatt nehezen látták el funkciójukat. Sok tanuló kényszerült új gyakorlati helyet keresni. A fordulópont az 1993-as év az iskola történetében.

Egyrészt, 1993-ban megjelenik a szakképzésről szóló törvény, amely teljesen új feltételeket szab.

Létrejön az NSZI, a Nemzeti Szakképzési Intézet, mely koordinálja a szakképzést. Ez mérföldkő a szakoktatás történetében. Lényege az állam és a gazdaság közötti feladatok megosztása, pontosítása. Elindít egy folyamatot, amely emeli a szakképzés tekintélyét. A törvény alapján létrejött az Országos Képzési Jegyzék (OKJ). Átalakult a vizsgáztatás gyakorlata, meghatározó szerepet kaptak a gazdaság képviselői: munkaadók, gazdasági kamarák.

A másik, hogy az intézet engedélyt kap a középiskolai képzés beindítására így 1993. január 1-jétől Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola lett. Az első középiskolai osztály irányítástechnikai műszerész szakmában indult el. Ezenkívül előkészületek történtek két másik középiskolai osztály beindítására: ruhaipari illetve elektroműszerész szakokra. Valamint új hároméves képzési forma beindítására: gázvezeték- és készülékszerelő, központi fűtés- és csőhálózat szerelő szakmában. Ezekre nagy szükség volt, hiszen a géplakatos, esztergályos, mezőgazdasági gépszerelő szakmák halódnak alig-alig van jelentkező rájuk, néha nem is lehet elindítani a szakmai csoportot a létszám hiánya miatt.

A tárgyi feltételek is átalakultak, a megemelkedett létszám miatt két új tanteremmel bővült az iskola.

Emellett a városi önkormányzat egy másik épületet, az ún. „R” épületet bocsátotta az iskola rendelkezésére, ahol megkezdődött két új tanműhely létrehozása a fodrász és a nőiruha-készítő szakmákban tanulók számára, és ugyanitt egy újabb tantermet is kialakítottak. Tervbe került két másik tanműhely kialakítása is, amely a gázszerelők és a műszerészek képzését szolgálná, ezek 1994-ben kerültek átadásra. Emellett folyt a sportpálya felújítása is, pályázati pénzekből.

Az 1993/94-es tanévben 5,5 millió forintos költségvetéssel készült el a már említett két tanműhely, emellett a Szerencsi Csokoládégyárral együttműködési megállapodást kötött az iskola, amely szerint a gyár anyagilag támogatja az iskolát.

Javított a helyzeten az új középiskolai kollégium átadása, amellyel az iskola vonzereje nőtt.

Mindezek – az új típusú középiskolai képzés, az új szakmák bevezetése – ellenére a létszám tovább csökken 1993/94-re 605 fő iratkozott be.

Az 1994/95 tanévben az iskola átvilágításon esett át. Az egyik gazdasági jellegű ezt az Állami Számvevőszék végezte, a másikat az önkormányzat kérte ezt egy külső tiszaújvárosi illetőségű betéti társaság hajtotta végre.

Ez szintén megállapítja, hogy jelentős változás történt az iskolaszerkezetben a középiskolai képzés és a saját tanműhelyek beindításával. Az elméleti oktatás rendelkezésére álló eszközöket (audiovizuális, számítástechnikai stb.) elégségesnek nyilvánította.

Az 1995/96-os tanévben további változások történtek. Az iskola először kapott tornatermet a volt Hunyadi János Általános Iskola csarnokát, bár eleinte csak társbérletben. A negatív oldal, hogy a város anyagi helyzete miatt a költségvetés „krízis szintű” volt.

A jubileumi 25 év és a millecentenárium alkalmából az iskola nevének módosítására is határozat született, de nem az elsődlegesen tervezett Kossuth Lajos nevet vette fel az iskola, hanem a Szerencsi Szakmunkásképző és Szakközépiskola nevet.

1996-os év más szempontból is fontos, hiszen Urbán Tibor helyére Héring István kerül az igazgatói posztra, aki korábban igazgatóhelyettesi funkciót látott el.

Ezzel az iskola életében lezárul egy hosszú fejezet. Az 1971 óta önálló iskola életének elmúlt 25 évében több mint 3300 fő szerzett szakmunkás-bizonyítványt. A következő évek már a NAT szellemére épülő modern szakképzés bevezetésére tett előkészületek jegyében zajlanak. Készülnek a pedagógiai programok és a helyi tantervek az iskola újabb megújulás elé néz.

Szakképzés átalakulása a 90-es évek közepétől napjainkig

A 90-es évek második fele után dinamikusabbá válik a fejlődés. Ennek első eredménye, hogy 1996 szeptemberében átadják az irányítástechnikai tanműhelyt, amely a gyakorlati és szakelméleti oktatást segíti. Szintén ebben a tanévben indult el a harmadik szakközépiskolai szakmacsoport: a ruhagyártó.

Ekkor történt az iskola 25. jubileumi évének megünneplése. Ennek keretében emlékplakettet vehettek át azok, akik sokat tettek az elmúlt időszakban a szerencsi szakképzésért.

Előkészületek történtek egy új számítástechnikai oktatóterem kialakítására is. Ennek fedezetét részben pályázat útján, részben fenntartói segítséggel kívánták előteremteni. A személyi feltételek is változtak, a gyakorlati oktatásban 4 fő óraadót alkalmaztak. 1997. január elsejétől a gazdasági vezető személye is megváltozott. Szabó Tiborné helyére Honfi Lászlóné került.

Az 1997/98-as év már a NAT-ra való felkészülés finise volt. A vezetésnek nehézséget okozott a pedagógiai program elkészítése, hiszen nem igazán kaptak hozzá külső segítséget. A márciusra elkészült program azonban megfelelőnek bizonyult, a szakértői vizsgálat is jónak tartotta. Szintén a NAT jegyében tett előkészületek eredménye volt a német nyelv oktatásának beindítása.

Az 1997/98-as tanévben a tárgyi feltételek tovább javultak. Korszerűsítésre került az irányítástechnikai műszerész tanműhely. A modern oktató eszközökkel jobban megvalósulhatott az elméleti és a gyakorlati oktatás is.

Tovább gyarapodott a gázvezeték- és készülékszerelő tanműhely felszereltsége. Az ÉMÁSZ tanműhelyében is történtek változások, fejlesztések.

Az alkalmazkodás az új feltételekhez sok nehézséget szült. A városi önkormányzat nehéz helyzetbe került, ez kihatott az iskola életére is. A képzési struktúra szükséges átalakításához nem tudott hozzájárulni, csak a működés alapfeltételeit biztosította, fejlesztésre már nem tellett. A nehézségek ellenére a vezetés a nagy létszámleépítések idején senkit nem kényszerült elbocsátani, és ez nagy eredmény volt, hiszen országos jelenség lett a pedagógusok munkanélkülisége.

Azonban az új megváltozott viszonyokhoz alkalmazkodni kellett. A tantestület jó néhány tagjának – főleg a korábbi gyakorlati oktatásban résztvevőknek – át kellett állni a szakelmélet oktatására. Ez nem tett jót a tantestület „hangulatának”. Ezt jól jelzi, hogy az 1998/99-es tanévet már új vezetéssel kezdi el az iskola. Az intézmény élére a korábbi igazgatóhelyettes Atanaszov Vilmos került, akinek munkáját két helyettes Jászay Zoltán, aki általános igazgatóhelyettes és Kovács Julianna gyakorlati oktatásvezető segítette.

Komoly kihívásokkal kellett szembenézniük. Egyrészt 1998-ban került bevezetésre a NAT, ezzel összefüggésben új törvényi szabályozás történt. Megszűnt a Munkaügyi Minisztérium. A szakképzés felügyelete (kivétel a mezőgazdasági és élelmiszeripari szakképzés) az Oktatási Minisztérium irányítása alá került.

Megkezdődött az OKJ- rendszerű képzés, illetve a 9. osztály bevezetése, vagyis átállás egy egészen új rendszerű szakképzésre.

Az átállást megnehezítette, hogy az iskola rendkívül rossz anyagi kondíciókkal rendelkezett. Az önkormányzat az iskolát kényszerűségből 80 %-on működtette, azaz a lehetőségek minimálisak voltak.

Az iskola fenntartója azonban annyi segítséget nyújtott, hogy a felmerülő tanteremigény kielégítésére a volt Hunyadi János Általános Iskola épületét átadta az iskolánk számára. Az épületet korábban éppen műszaki állapotának elégtelensége miatt zárták be. Tehát intézményeinkben az új, pályaorientációs osztályok meglehetősen mostoha körülmények közé kerültek. A tanárok számára is sok gondot okozott az ingázás a két intézmény között. Ezzel az iskola teljesen decentralizálttá vált: öt épületben folyt az elméleti és gyakorlati oktatás, ez megnehezítette az ellenőrzést, az oktatás ügyeinek összefogását.

Az új képzés bevezetése szükségessé tette a tantestület bővítését. 1998. szeptember 1- jétől négy új pedagógus kezdte meg  munkáját az intézményben.

Nehézséget okozott az átmeneti tantervek elkészítése, illetve a helyi tantervek előkészítése, hiszen a továbbképzéseken a kiforratlan viszonyok miatt nem tudtak kellő segítséget adni. Ekkor indult az új OKJ rendszerű szakközépiskolai képzés is háztartáselektronikai műszerész szakmában.

Az 1999/2000-es tanévben újabb változások történtek. A felmenő pályaorientációs 10. osztály mellé újabb hat osztály - négy pályaorientációs és két szakközépiskolai – indult. Új jelenség a közlekedési szakmacsoport megjelenése, amely szintén OKJ rendszerű képzésben részesül. Ez újabb személyi fejlesztést indukált. Három új tanár érkezett, ők közismereti tárgyak tanítását kezdték el. Ebben az évben vizsgáztak az utolsó OSZJ rendszerű képzésben résztvevő szakmunkások.

2000-ben került sorra az új ún. kerettantervek tartalmának és a minőségbiztosítási rendszerek alapjainak megismerésére. A következő a 2000/2001-es tanév hozott döntő változásokat. Az új évezredben nagyon jelentős események történtek. A legfontosabb, hogy az iskola fenntartója megváltozik. 2001. júniusától a Megyei Önkormányzat kezébe kerül az iskola. Az első időszakban ez, az iskola irányítását, a pénzügyi és számviteli munkát érintette. Módosult az iskola neve: Szerencsi Szakképző Iskola lett az új elnevezése. A másik fontos dolog, hogy elkészült az iskola új pedagógiai programja, amely meghatározza az iskola működését az elkövetkezendőkben.

Az oktatás tárgyi feltételei sokat fejlődtek. A „H” épületben, azaz a volt Hunyadi iskolában belső átalakítások történtek, amelynek során a körülmények javultak. Három tanműhely is ide került és ezekben új berendezések is helyett kaptak. A munkálatokat jórészt önerőből végeztük az iskola tanulói és szakoktatói segítségével. Az iskola elavult eszközállománya 5 millió forint értékű új felszerelésekkel gyarapodott.

A sportpálya felújítása is nagyot lépett előre, grundpálya készült el 2001-re 3 millió forint értékben, az iskola és az önkormányzat összefogásával Juhász Tibor munkájának köszönhetően. De nem minden gond oldódott meg. A „H” épület tetőszerkezete, a nyílászárók felújítása, illetve a tornacsarnok használatának biztosítása még várat magára. Hasonlóan fontos lenne egy új számítástechnikai szaktanterem kialakítása, a szolgáltató tanműhelyek bevételének növekedése. A tárgyi feltételek mellett a személyi feltételek is változtak. Négy újabb pedagógus érkezett, de közülük csak ketten maradtak. A tanévben 33 pedagógus mellett 12 technikai dolgozó végezte a munkáját.

Az új évezred első tanévét az iskolában 646 tanuló kezdte meg, képzésüket 38 fő főállású pedagógus, szakoktató, 9 óraadó és 12 fő technikai dolgozó koordinálja. Ebben az évben vizsgáznak először az új OKJ- rendszerben a 12. évfolyamosok.

Most került sor a 9. évfolyamban a kerettanterv bevezetésére. Ez a tanév is új kihívások elé állítja az iskolát, és az itt dolgozókat. Ezért is szükséges visszagondolni a múltra, és talán ebből sikerül erőt meríteni a jövőhöz. Az iskola életében bekövetkezett változások beilleszkedtek egy átfogó reformfolyamatba, amely a szakképzés egész intézményrendszerét és minden szereplőjét érintette. A változások az intézményi és szakmai struktúrák, valamint a tárgyi és személyi feltételeket érintik.